Miért elengedhetetlen a kaparás a precíziós szerszámgépek teljesítményéhez?

Amikor megfigyeljük, hogy egy szerszámgépgyártónál kézzel kaparnak a technikusok, felmerülhet a kérdés: „Valóban javíthatja-e ez a technika a gépek által előállított felületeket? Az emberi képességek jobbak, mint a gépek?

Ha a hangsúly kizárólag az esztétikán van, a válasz „nem”. A kaparás nem javítja a vizuális vonzerőt, de nyomós okai vannak a folyamatos használatnak. Az egyik kulcstényező az emberi elem: míg a szerszámgépeket más szerszámok készítésére tervezték, nem tudnak olyan terméket előállítani, amely meghaladja az eredeti pontosságát. Ahhoz, hogy elődjénél nagyobb pontosságú gépet érjünk el, új alapvonalat kell felállítani, ami emberi beavatkozást tesz szükségessé – konkrétan a kézi kaparást.

A kaparás nem véletlenszerű vagy strukturálatlan folyamat; inkább a precíz replikáció módszere, amely szorosan tükrözi az eredeti munkadarabot, amely szabványos referenciasíkként szolgál, szintén kézzel készített.

Igényes természete ellenére a kaparás szakképzett gyakorlat (a művészeti formához hasonló). A kaparómester betanítása nagyobb kihívást jelenthet, mint egy fafaragó mester képzése. A témát tárgyaló források szűkösek, különösen a kaparás mögött meghúzódó indokok tekintetében, ami hozzájárulhat a művészeti formaként való felfogáshoz.

Hol kezdjem

Ha a gyártó úgy dönt, hogy kaparás helyett köszörűt használ az anyag eltávolítására, a „master” daráló vezetősíneinek nagyobb pontossággal kell rendelkezniük, mint az új darálóé.

Tehát mi támasztja alá a kezdeti gép pontosságát?

Ez a pontosság származhat egy fejlettebb gépből, függhet egy alternatív módszertől, amely valóban sík felületet képes előállítani, vagy származhat egy meglévő, jól kidolgozott sík felületből.

A felületgenerálás folyamatának szemléltetésére a körrajzolás három módszerét vehetjük figyelembe (a körök ugyan technikailag vonalak, de a fogalom tisztázását szolgálják). Egy képzett mesterember tökéletes kört tud létrehozni szabványos iránytűvel. Ezzel szemben, ha ceruzával körberajzol egy kerek lyukat egy műanyag sablonon, akkor megismétli a lyuk minden tökéletlenségét. Ha szabad kézzel próbálja megrajzolni a kört, a kapott pontosságot saját képzettségi szintje korlátozza.

Elméletileg tökéletesen sík felület érhető el három felület váltakozó átlapolásával. Szemléltetésképpen vegyünk három sziklát, amelyek mindegyike viszonylag lapos felülettel rendelkezik. Ezeket a felületeket véletlenszerű sorrendben egymáshoz dörzsölve fokozatosan simítja őket. Azonban csak két kőzet használata homorú és domború párosodást eredményez. A gyakorlatban az átlapolás egy meghatározott párosítási szekvenciát foglal magában, amelyet a lapozási szakértő általában a kívánt szabványos szalag létrehozásához alkalmaz, például egyenes élt vagy lapos lemezt.

A lelapolási folyamat során a szakértő először egy színelőhívót visz fel a szabványos fúróra, majd a munkadarab felületén csúsztatva azonosítja a kaparást igénylő területeket. Ez a művelet megismétlődik, fokozatosan közelítve a munkadarab felületét a szabványos fúrógép felületéhez, végül tökéletes replikációt érve el.

A kaparás előtt az öntvényeket jellemzően a végső méret felett néhány ezreddel megőrlik, hőkezelésnek vetik alá a maradék feszültség enyhítésére, majd visszaküldik a végső csiszolásra. Míg a kaparás idő- és munkaigényes folyamat, költséghatékony alternatívája lehet a nagy pontosságú gépeket igénylő eljárásoknak. Ha a kaparást nem alkalmazzák, a munkadarabot rendkívül precíz és drága géppel kell megmunkálni.

A végső befejezési fázissal járó jelentős felszerelési költségek mellett egy másik kritikus tényezőt is figyelembe kell venni: az alkatrészek, különösen a nagy öntvények megmunkálása során a gravitációs szorítás szükségességét. Néhány ezrelékes tűréshatárig történő megmunkáláskor a szorítóerő a munkadarab torzulásához vezethet, ami az erő feloldása után veszélyezteti a pontosságát. Ezenkívül a megmunkálási folyamat során keletkező hő tovább járulhat ehhez a torzuláshoz.

Itt a kaparás külön előnyöket kínál. A hagyományos megmunkálástól eltérően a kaparásnál nincs szorítóerő, és a keletkező hő minimális. A nagy munkadarabok három ponton vannak alátámasztva, így biztosítva, hogy stabilak maradjanak és mentesek a saját súlyuk miatti deformációtól.

Ha egy szerszámgép kaparónyoma elhasználódik, az újrakaparással helyreállítható, ami jelentős előny a gép kiselejtezésének vagy a gyárba történő visszaküldésnek a szétszerelésre és újrafeldolgozásra való alternatívájához képest.

Az újrakaparást a gyári karbantartók is elvégezhetik, de megoldható helyi szakemberek bevonása is erre a feladatra.

Bizonyos helyzetekben kézi és elektromos kaparás is alkalmazható a kívánt geometriai pontosság eléréséhez. Például, ha az asztal és a nyereglécek laposra lett kaparva, és megfelelnek a szükséges előírásoknak, de kiderül, hogy az asztal rosszul illeszkedik az orsóhoz, akkor ennek az eltérésnek a kijavítása munkaigényes lehet. Jelentős készség szükséges ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű anyagot a megfelelő helyeken csak egy kaparóval távolítsuk el – miközben megőrizzük a síkságot és kiküszöböljük az eltolódást.

Noha a kaparást nem a jelentős eltérések kijavítására szánják, egy gyakorlott lehúzó meglepően rövid idő alatt képes elvégezni ezt a fajta beállítást. Ez a megközelítés magas szintű szakértelmet igényel, de gyakran költséghatékonyabb, mint számos alkatrész megmunkálása szigorú tűréshatárig vagy összetett tervezések megvalósítása az eltolódások csökkentése érdekében.

Továbbfejlesztett kenés

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lekapart sínek javítják a kenés minőségét, ezáltal csökkentik a súrlódást, bár a mögöttes okok továbbra is vitatottak. Egy elterjedt elmélet azt sugallja, hogy a lekapart mélypontok – konkrétan a keletkezett gödrök – kenési tartályként szolgálnak, lehetővé téve az olaj felhalmozódását a környező magas pontok által kialakított számos kis zsebben.

Egy másik szempont szerint ezek a szabálytalan zsebek megkönnyítik az egyenletes olajréteg fenntartását, lehetővé téve a mozgó alkatrészek zökkenőmentes csúszását, ami a kenés elsődleges célja. Ez a jelenség azért fordul elő, mert az egyenetlenségek elegendő helyet biztosítanak az olaj visszatartásához. Ideális esetben a kenés akkor működik a legjobban, ha két tökéletesen sima felület között folyamatos olajréteg van; ez azonban kihívásokat vet fel az olaj kiszivárgásának megakadályozása vagy az azonnali utánpótlás szükségessége terén. A sínfelületek, akár lekapartak, akár nem, jellemzően olajhornyokat tartalmaznak az olajelosztás elősegítésére.

Ez a vita kérdéseket vet fel a kapcsolati terület jelentőségével kapcsolatban. Míg a kaparás csökkenti a teljes érintkezési felületet, elősegíti az egyenletesebb eloszlást, ami elengedhetetlen a hatékony kenéshez. Minél simábbak az illeszkedő felületek, annál egyenletesebb az érintkezés eloszlása. A mechanika egyik alapelve azonban kimondja, hogy „a súrlódás független a területtől”, ami azt jelzi, hogy az asztal mozgatásához szükséges erő állandó marad, függetlenül attól, hogy az érintkezési terület 10 vagy 100 négyzethüvelyk. Fontos megjegyezni, hogy a kopás más szempont; kisebb érintkezési felület ugyanazon terhelés mellett gyorsuló kopást tapasztal.

Végső soron az optimális kenés elérésére kell összpontosítanunk, nem csupán az érintkezési felület beállítására. Ideális kenés esetén a pályafelület minimális kopást mutat. Ezért, ha egy asztal mozgási nehézségeket tapasztal a kopás miatt, az valószínűleg a kenési problémákhoz kapcsolódik, nem pedig magához az érintkezési területhez.

Hogyan történik a kaparás

Mielőtt azonosítaná a kaparást igénylő magas pontokat, kezdje azzal, hogy egy színezőanyagot vigyen fel egy szabványos rácsra, például egy lapos lemezre vagy egy V-sínek kaparására tervezett egyenes mérőeszközre. Ezután dörzsölje a színbevonatú szabványos fúrót a kaparni kívánt pályafelülethez; ez átviszi a színezőanyagot a pálya magas pontjaira. Ezt követően speciális kaparóeszközzel távolítsa el a színes magas pontokat. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, amíg a pálya felülete egyenletes és egyenletes színátadást nem mutat.

Egy képzett kaparónak jártasnak kell lennie a különböző technikákban. Itt két fontos módszert vázolok fel.

Először is, a színezési folyamat előtt tanácsos tompa reszelővel finoman dörzsölni aCNC termékekfelület, hatékonyan eltávolítja a sorját.

Másodszor, a felület tisztításakor használjon kefét vagy kezét, ne rongyot. A ruhával való letörlés finom szálakat hagyhat maga után, amelyek félrevezető nyomokat hozhatnak létre a későbbi csúcsszínezés során.

A lehúzó értékeli a munkájukat, összehasonlítva a standard jig-et a pálya felületével. Az ellenőr feladata egyszerűen az, hogy tájékoztassa a kaparót, mikor kell abbahagyni a munkát, lehetővé téve a lehúzó számára, hogy kizárólag a kaparási folyamatra összpontosítson, és felelősséget vállaljon a kimenetek minőségéért.

Történelmileg meghatározott szabványokat tartottunk fenn a négyzethüvelykenkénti magas pontok számával és a teljes érintkezési terület százalékos arányával kapcsolatban. Azt találtuk azonban, hogy szinte lehetetlen pontosan megmérni az érintkezési területet, ezért most a kaparóra van bízva, hogy meghatározza a négyzethüvelykenkénti pontok megfelelő számát. Általában a 20-30 pont/négyzethüvelyk szabvány elérése a cél.

A kortárs kaparási gyakorlatban bizonyos szintezési műveletek elektromos kaparókat használnak, amelyek ugyan még mindig a kézi kaparás egyik formája, de enyhíthetik a fizikai megterhelést, és kevésbé fárasztóvá teszik a folyamatot. Ennek ellenére a kézi kaparás tapintható visszacsatolása pótolhatatlan, különösen kényes összeszerelési feladatok során.

Kaparási minták

A minták széles választéka áll rendelkezésre. A leggyakoribbak közé tartoznak az ívminták, a négyzet alakú minták, a hullámminták és a legyező alakú minták. Nevezetesen, az elsődleges ívminták a hold és a fecske minták.

1. Ív alakú minták és kaparási módszerek

Kezdje a kaparópenge bal oldalával kaparni, majd folytassa a kaparást átlósan balról jobbra (az alábbi A ábra szerint). Ezzel egyidejűleg forgassa el a bal csuklóját, hogy a penge balról jobbra lendüljön (az alábbi B ábrán látható módon), ami megkönnyíti a kaparó mozgás zökkenőmentes átmenetét.

Az egyes késnyomok függőleges hosszának általában 10 mm körül kell lennie. Ez az egész kaparási folyamat gyorsan megy végbe, lehetővé téve különféle ív alakú minták létrehozását. Ezenkívül átlósan kaparhat jobbról balra úgy, hogy a bal csuklójával nyomást gyakorol, és a jobb csuklóját elforgatja, hogy a pengét jobbról balra lendítse, biztosítva a zökkenőmentes átmenetet a kaparás során.

Alapvető ívmintázat-kaparási módszer

Tippek az ívminták kaparásához

Az ívminták kaparásakor fontos megjegyezni, hogy a kaparási feltételek és technikák változásai jelentősen befolyásolhatják a kapott minták alakját, méretét és szögét. Íme néhány kulcsfontosságú szempont:

1. Válassza ki a megfelelő kaparót: A kaparófej szélessége, vastagsága, penge ív sugara és ékszöge mind befolyásolja az ívminta alakját. A megfelelő kaparó kiválasztása kulcsfontosságú.

2. Irányítsd a csukló mozgását: A csuklócsavarás amplitúdójának és a kaparó löket hosszának elsajátítása elengedhetetlen a kívánt eredmény eléréséhez.

3. Használja ki a penge rugalmasságát: Általában a csukló mozgásának nagyobb amplitúdója rövidebb kaparó lökettel kombinálva kisebb szögeket és alakzatokat hoz létre a kapart ívmintázatokban, amint az a fenti C ábrán látható.

Hold minta és kaparási technika

A kaparási folyamat megkezdése előtt ceruzával jelölje meg a négyzeteket meghatározott távolsággal a munkadarab felületén. Kaparáskor használjon körívű pengéjű finomkaparót, és a penge középvonalát 45°-os szögben helyezze el a munkadarab hosszirányú középvonalához képest. A kívánt holdmintázat eléréséhez kaparja le a munkadarab elejétől a hátsó részéig.

(2) Nyelési minta és kaparási módszer A nyelési minta az alábbi ábrán látható. Kaparás előtt ceruzával rajzoljon négyzeteket bizonyos távolsággal a munkadarab felületére. A kaparásnál használjunk körívű penge finomkaparót, a penge síkjának középvonalával és a munkadarab felületének hosszanti középvonalával 45°-os szögben, és kaparjunk a munkadarab elejétől a hátulja felé. A gyakori kaparási módszereket az alábbi ábra mutatja.

Először kaparjon ki egy ívmintát az első késsel, majd kaparjon ki egy második ívmintát valamivel az első ívminta alatt, így a fecskéhez hasonló mintát lehet kikaparni, a fenti b ábra szerint.

2. Négyzet alakú minta és kaparási módszer

A négyzet alakú mintát az alábbi ábra szemlélteti. A kaparás előtt ceruzával jelölje meg a négyzeteket meghatározott távolsággal a munkadarab felületén. Kaparáskor a fűrészlap középvonalát a munkadarab hosszirányú középvonalához képest 45°-os szögben helyezze el, és kaparjon elölről hátrafelé.

Az alapvető kaparási technika egy keskeny, egyenes élű vagy nagy sugarú ívélű kaparó használata a rövid hatótávolságú tolókaparáshoz. Az első négyzet kitöltése után ügyeljen arra, hogy tartsa be a négyzettávolságot – lényegében egy rácsot hagyva –, mielőtt a második négyzet kaparta.

3. Hullámminta és kaparási módszer

A hullámmintát az alábbi A ábra szemlélteti. A kaparási folyamat megkezdése előtt ceruzával jelölje meg a négyzeteket meghatározott távolsággal a munkadarab felületén. Kaparáskor ügyeljen arra, hogy a fűrészlap középvonala párhuzamos legyen a fűrészlap hosszirányú középvonalávalalkatrészek megmunkálása, és kaparja hátulról előre.

Az alapvető kaparási technika egy hornyolt kaparó használata. Válasszon egy megfelelő leejtési pozíciót a pengének, jellemzően a megjelölt négyzetek metszéspontjában. Miután a penge leesett, mozgassa átlósan balra. Miután elérte a kijelölt hosszt (általában a kereszteződésben), váltson átlósan jobbra, és kaparjon egy adott pontra, mielőtt felemeli a pengét, ahogy az alábbi B ábrán látható.

4. Legyező alakú minta és kaparási módszer

A legyező alakú mintát az alábbi A ábra szemlélteti. A kaparás előtt ceruzával jelölje meg a négyzeteket és a szögletes vonalakat meghatározott térközzel a munkadarab felületén. A legyező alakú minta létrehozásához használjon horogfejű kaparót (a lenti B ábra szerint). A penge jobb vége legyen éles, míg a bal vége enyhén tompa legyen, biztosítva, hogy a penge éle egyenes maradjon. Az alapvető kaparási technikát az alábbi ábra mutatja be.

Válassza ki a penge megfelelő pozícióját, jellemzően a megjelölt vonalak metszéspontjában. Tartsa a kaparót bal kezével körülbelül 50 mm-re a penge hegyétől, enyhe lefelé nyomást gyakorolva balra. Jobb kezével forgassa el a pengét az óramutató járásával megegyező irányba a bal vége körül forgáspontként. A tipikus elfordulási szögek 90° és 135°. A helyes legyező alakú mintát a fenti C ábra szemlélteti.

A nem megfelelő erőkifejtés mindkét vég egyidejű kaparását eredményezheti, ami a fenti D ábrán látható mintához vezet. Az így létrehozott minták túl sekélyek lesznek, ami helytelen tervezést eredményez.

Ha többet szeretne tudni, vagy érdeklődni szeretne, forduljon bizalommalinfo@anebon.

Az Anebon elsődleges célja az lesz, hogy vásárlóinknak komoly és felelősségteljes vállalati kapcsolatot kínáljon, személyre szabott figyelmet biztosítva mindenkire az OEM Shenzhen Precision Hardware Factory egyedi gyártású CNC marási folyamatának új divattervezése érdekében.fröccsöntő szolgáltatásésesztergályos esztergálási szolgáltatások. Itt megtalálhatja a legalacsonyabb árat. Emellett jó minőségű termékeket és megoldásokat, valamint fantasztikus szolgáltatást fog kapni itt! Nem szabad vonakodnod az Anebon kézbe vételétől!